szombat


Magamban járok,már semmi sem fáj,
Nem futok némán az álmok után.
Hisz úgyis minden-minden tovarepül,
Nem érdekelnek már az emberek,
Mellettük szép csendben tovább megyek,
Hisz úgysem kérdik tőlem, mi fáj nekem!
De hogyha mégis kérdik,mindent letagadok.
Azt mondom halkan: "Én is nagyon boldog vagyok"
A szívem titokban majd megszakad,
Árván maradtam egy másik miatt.
De mostmár mindegy.
... Csendben tovább megyek.